A falu lakossága és foglalkozása

foglakozasok1 Tejmérés“…Mai napig valóság, hogy felszeg népe előbbrevalónak, igazibb, ősibb, tisztább és nemesebb vérű kalotaszegi magyarnak tartja magát, mint a többi. És az alszeg népe is előbbrevalónak  magát a nádasmentinél. Valóság az is, hogy a felszegnek ezt az elsőbbrendűségét és az alszegnek másodrendűségét respektálja a nádasmenti. És végül valóság az is, hogy ezt a rangbeli megkülönböztetést a tudomány-igazolja. Mert a felszegi valóban szebb, nemesebb, tisztább fajú, mint az alszegi és még inkább, mint a nádasmenti, mely a legkevertebb, a legkevésbé jellegzetes mindabban, amiben a kalotaszegi jellegzetes…” (Kós Károly-Kalotaszeg: Erdélyi Szépmíves Céh-Kolozsvár 1934.)

Falunkban 448 lakóépület és középület található.

Településünk lakosságának száma 1171. Többségben magyarok élnek: 1038 lakos, míg a román lakosság II. Rákóczi György idejében kezdett a szomszédos hegyekből levonulni és Kalotaszegen letelepedni. Jelenleg 153-an élnek falunkban. A román lakosság görögkeleti (ortodox) vallású, míg a magyar ajkúak közül 990-an református és 48-an baptista vallásúak. Az 1990-es években történt elvándorlások (az utóbbi években ez csökkent) és az alacsony születések száma miatt, a természetes szaporulat negatív értékű, a falu lakosságának száma csökken, öregedő lakosságról beszélhetünk.

foglakozasok2 Szántás ekévelA nemek összetételét illetően, 52,5 % nő és 47,5% férfi lakja. A kor szerinti eloszlás: 0-14 év – 13,8% , 15-59 év – 53,7%, 60 fölött-32,5%. Az említett lakosság 43% aktív, dolgozó, melyből 41% mezőgazdász, 33% ipari tevékenységet folytat, 18% a kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozik, míg a fizetéses állás nélküli személyek a házvezetés nehéz feladatait végzik.

Mint kiderül, a fő foglalkozás a mezőgazdaság: növénytermesztés és állattenyésztés. A falu határában lévő agyagos, kevésbé termékeny talajtípusok, illetve az éghajlati adottságok miatt a növénytermesztés a létfennmaradás, a saját felhasználást biztosítja, kevés jut eladásra. Főleg gabonaféléket ( búza, kukorica, árpa, rozs, zab), burgonyát (pityókát), takarmánynövényeket ( lucerna, lóhere) és az ártéri, termékenyebb területeken zöldségféléket termesztenek. Az állattenyésztésben legelterjedtebb a szarvasmarha, juh, kecske, valamint Kalotaszeg jellegzetes állata a bivaly.

A rendszerváltást követően egy mezőgazdasági társulatot (S.C. Pantrans S. A.) hoztak létre, hatásosabb mezőgazdálkodás érdekében.

Ami az ipart illeti, a faluban sok, a környéken jól ismert mesterember tevékenykedik: kőműves, ács, asztalos, vízvezeték-szerelő, szobafestő, kőfaragó, kovács, autószerelő stb.

A falu határában egy olaszországi vállalkozó fafeldolgozó üzemet, bútorgyárat létesített, több, mint száz munkahely megteremtésével. A falu és a környező településekről dolgoznak ebben a gyárban.

Meg kell említeni az értelmiségi réteget is, hisz Kalotaszeg települései közül Kalotaszentkirály-Zentelkén a legmagasabb a felsőfokú intézményben végzők száma a lakosság számához viszonyítva. Sok mérnök, tanár, orvos, lelkész, művész, közgazdász nyert oklevelet az ország és külföld felsőfokú intézményeiben.

foglakozasok3 GabonaaratásJövedelemforrást jelent a női lakosok részére, a kalotaszegi varrottas háziipar. A XIX. század második felében Európa szerte híressé tette e vidéket a jellegzetes kalotaszegi varrottas: az írásos, a vagdalásos és a keresztszemes. Jelenleg is pótolják családi jövedelmüket a varrottasok készítésével.

Sajnos a hagyományos népi mesterségeket: szövés, fonás, kosárfonás, fafaragás már nem gyakorolják és fokozatosan eltűnnek.

A fiatal lakosság elvándorlása, a lakosság számának csökkenése és a lakosság öregedésének következtében a megművelt területek csökkennek, a tenyésztett állatok száma egyre kevesebb, a hagyományos népi mesterségek megszűnnek.

Az 1990–es évek elejétől a táj szépsége és sokszínűsége, a falu nyugodtsága, a lakosság vendégszeretete, a népi hagyományok és szokások, a népviselet és varrottasok egyre nagyobb számban vonzzák a turista vendégeket. Újabb jövedelemforrást jelent a fokozatosan fejlődő faluturizmus.

Írta: Vincze K. István és Péter György-Árpád