Magyarókereke Kalotaszeg dél-nyugati részének legutolsó magyarlakta települése, már a havasaljának számít, Kalotaszentkirály kivételével teljesen román lakosságú falvak a szomszédai. A Kalotaszentkirályt Székelyóval összekötő megyei úton lehet megközelíteni könnyeben Szentkirály irányából. 1910-ben 596, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.Első okleveles említése Monyorokerek néven 1437-ből való, de számon tartanak egy ennél sokkal korábbi dátumot, a templom építéséét: 1273, 1690-ben épült a mellette álló faharangláb. 
Ezt igazolja Debreceni László feltárása, aki a templom torony felőli részét a XIII. századra datálja. A templom mai formája semmiben sem árulkodik arról, hogy a Árpádok korában épült, mivel a templomot többször átépítették.. 1728-ból a templom építése valószínű átépítést jelent mivel akkor megmarad 1690-ből a fatorony, ez az 1889-es tűzvész martalékává lett, helyette 1897-ben építették fel a ma is álló robusztus kőtornyot. A templomot 1904-ben 3,10 m-el 
hosszabbították és 1,10 m-el magasították, amiről a keleti falon látható tábla tanúskodik. A régi templom képe a fatoronnyal, egy a templomban kiállított festményen látható. Festette Telegdy Árpád 1894-ben. A templombelső legértékesebb díszei, az Umlingok által festett szószékkorona, padok és karzathomlokzat. A kazettás mennyezetet a templom átépítése után a budapesti néprajzi múzeum megvásárolta, ott szépen restaurálva megtekinthető. A templomban orgona is van, 1913-ban készült Debrecenben Kerékgyártó István műhelyében.
Egyetlen harang szól a toronyban, súlya 321 kg. Felirata: EZEN HARANGOT ISTEN DICSŐSÉGÉRE A MAGYARÓKEREKEI REFORMÁTUS EGYHÁZ TAGJAI SAJÁT KÖLTSÉGÜKÖN ÖNTETTÉK TISZTELETES BARABÁS ÁRPÁD PAPSÁGÁBAN MÁTÉ ISTVÁN KURÁTORSÁGÁBAN 1931 ÉVBEN ÖNTÖTTE KLEIN OSZKÁR KUDSIRON A templom tornyába az 1965-ös toronyjavításkor óra is került.
A falu szájhagyománya szerint az ősök a remetei rétről, a Körös mellől jöttek ide a Kőhegy lábához, a Vigyázóról jövő hideg széltől védett oldalba. Az elődök elsősorban azért menekültek ide, mert a Körös mellett állandóan ki voltak téve a veszélynek, hogy az ott elvonuló hadak feldúlták településüket. Valószínű ez még az első tatárjárások idején történhetett, valamikor a XIII. században.
A falut többször érte csapás. 1661-ben tatárdúlás, 1720-ban tűzvész és 1851. aug. 13-án olyan természeti csapás amelyet „omlásként” még ma is emlegetnek. Abban az évben nagyon esős volt a nyár aminek hatására a falu felett levő mészkőtartalmú hegy megindult, de előbb akkorát robbant, hogy egészen Kolozsvárig elhallatszott. A falu lakói annyira megijedtek, hogy egy hétig kinn laktak a mezőn.
1889-ben ismét leégett a falu, vele együtt a parókia, a református templom fatornya, valamint a Mária Valéria tulajdonát képező árvaház is.
A gyülekezet jelenlegi létszáma 130 ebből csak 70 lélek él állandó jelleggel a talepülésen. A kicsiny gyülekezet azonban fenntartja templomát és lelkipásztori állását.
